http://zolivagyok.blog.hu/2009/09/07/nagyapam_legendas_kirandulasai_az_orvostudomanyban

Velencei éjek hangjai, valamikor az 1700-as évekből, mikor kecses-becses elegáns dámák, gáláns lovagok, felfedezők, abban a daliás korban, mikor kezdett rohamosan tágulni az ismert világ, a délceg felfedezők egyre mesésebb történetekkel tértek haza ... és a kis pap, az egyik velencei árvaház főzenetanára ontotta az ehhez hasonaltos remekműveket:

Kérem, ez az úriember el lett feledve. Filmei és mondanivalója örökéletűek, előadásai minősége fergeteges.

Kérem ez az úriember egy csoda!

Egy komondor temérdek kölykökkel más ebnek háza elejbe méne, és szép szóval kezde az ebnek könyörgeni, mondván: "Jó felem, ím terhes vagyok kölkökkel, és reám érközett az idő. Kérlek, fogadj be házadba, hadd kölykezem ott, mert nincsen szállásom." Felelé az eb: "Bátor jőj be, nyugodjál itt, és tödd dolgodat: én addig kimegyek a házból." Midőn annak utána megkölközett volna, és a kölykök valamennyére felnőttenek volna, eljöve az eb, és kéré a komondort, hogy kiürítené a házat. "Mert magamnak is kell" - úgy monda. De az nem akará. Néminemű idő múlva ismeg eljöve az eb, és haraggal kezdé a házát visszakérni. A komondor is haraggal kezde felelni, és mondá: "Mit háborgatsz engemet méltatlan? Lám, reám támodtál. Meglátod, hogy semmi nem kél akaratodban. Erősb vagyok náladnál." És azonközbe fogait kezdé reá fenni és a kölyköket reá nódítani. Az szegény eb alásüté a fejét, és elkele pironkodni.

ÉRTELME

Erre int e fabula, hogy az ember eszesen cseleködjék, és úgy tegyen jól más emberrel, hogy magát kárba ne ejtse. Nem hiába mondották a régiek: Kötve higgyed komádat, vajki ártalmas a hízelkedő beszéd. Pokolmadár az hipokrita. Egyfelől kenyeret mutat, másfelől követ tart kezében.

"Eb ura fakó, József császár nem királyunk!"

Hej, daliás idők! Mikor a Magyar még nem feledte nyelvének színét, ékét. Mikor a politikai véleménynek még rangja, íze volt ékes anyanyelvünkön. Mennyi kecs és báj van eme sarkos kijelentésben. Ugye nem feledtük el, hogy a habsburgok trónfosztásának ez egy fontos állomása volt, s mint ilyen, ezután is csak kétszer fordult elő...  persze az utolsó eléggé zsenánt volt mindkét érintett félnek...

Bercsényi Miklós ezzel jelezte a Habsburg-ház trónfosztására irányuló szándékot az 1707-es ónodi országgyűlésen. Az "eb ura fakó" tagmondat itt arra utal, hogy a Habsburg-uralkodók uralkodjanak a Habsburg alattvalók felett, ne idegeneket kormányozzanak, így ne legyenek magyar királyok sem. I. József osztrák császárként magyar király is volt, ezért fogalmaz úgy, hogy a császár nem királyunk.

A középkorban a "fakó" vagy "fackó" szót a komondor, ezen ősi magyar kutyafajta, később pedig általában a kutyaféle megnevezésére használták. A szállóigében tehát a "kutya" és az "eb" kifejezés van egymással szembeállítva.

Hej, daliás idők hangja ez, mikor a kis spanyol piktor, meg a gall vámos a helyi költővel együtt gyönyörködött a francia cédák kecsén-begyén... mikor a háttérben az bolondos zeneszerző klimpírozott. Micsoda drámák voltak ott, patakvér, levágott fül, abszint, borzadály... egy évszázad múltán is töltekezünk vele... gyönyörű pacsmagok, bájos angyalok, ízes muzsikák. Ez maradt hát belőle, füst és hang. Igen, ez Párizs, az akkor ismert Világ kultúrális centruma. Volt és van, ezek a bohémok nyomot hagytak az örökkévalóban...

Az a bolond pianista említesség meg név szerént is, bár sajátos elképzelésekkel bírt a  muzsika mibenlétéről, azt gondolom igaza volt. Mert remeket alkotott. Erik Satie úr első Gymenopédie-je szól. Hallga csak... mennyi kecs... mennyi báj... tökéletes...

Ki a klimpírt nem kedveli, hallga csak, mennyire légies, angyli muzsika ez zenekarral, a szem könnybe lábad, a gyönyör vitathatatlan. És mindez a csuda egy kicsiny kávézóból indult útra szerte a világba és a fejekbe ma is...

Ugye gondolsz néha rám ?

És ugye mi gondolunk rá ? 

Karády Katalin rendkívül nehéz sorban kezdte, és bebizonyította, hogy a kellemhez, eleganciához és finomsághoz nem kell szükségszerűen úri családból származni.

Bár a Horthy korszakban szerepe vitatott, akkor amikor kellett, ember tudott maradni. Fiatalkorában szerzett vagyona jó részét a háborúban odaadta, csak hogy pár gyereket megmentsen a haláltól.

A háború vége után a Hölgy elhagyta Magyarhont, és egy sok viszsontagság után Ámerikában lelt új hazára: New Yorkban telepedett le és kalapboltot nyitott. 

Sajnos több generáció számára ismeretlen maradt, pedig ma is egy csoda, egy jelenség a szép hölgy.

Kéretik megtekinteni ezt a fej- és kéztartást, a finom hangképzést, a sercegő bakeliten is átütő művelt éneket, a hangszerelést, a kellemet. Hallgassuk a múltból a búgást, amely oly sok férfiszívet dobogtat meg még ma is...

Kedvesem, ott messze-messze Földön
Ezt a pár sort Tenéked írom
Elküldöm a postával utánad
Tán elér majd a messzi úton
Hű szívemnek minden dobbanása
Te hozzád száll, Te érted üzen
Visszajössz majd ugye nem sokára?
S újra súgod: szeretlek Téged!

Ugye gondolsz néha rám?
Csillagfényes éjszakán
Mikor minden alszik csendesen, 
csak a szívem nem pihen.

Ugye hallod angyalom?
Néked küldöm sóhajom
Messze szálló széllel üzenem:
Mindenem Te vagy nekem!

Várok rád, visszavárlak én
Minden rossz egyszer végére ér 
Jól tudom majd egy szép napon
Visszajössz az én hű szívemért

Ugye gondolsz néha rám?
Csillagfényes éjszakán.
Mikor minden alszik csendesen, 
csak a szívem nem pihen

Ugye gondolsz néha rám?
Csillagfényes éjszakán.
Mikor minden alszik csendesen, 
csak a szívem nem pihen