Ugye gondolsz néha rám ?
És ugye mi gondolunk rá ?
Karády Katalin rendkívül nehéz sorban kezdte, és bebizonyította, hogy a kellemhez, eleganciához és finomsághoz nem kell szükségszerűen úri családból származni.
Bár a Horthy korszakban szerepe vitatott, akkor amikor kellett, ember tudott maradni. Fiatalkorában szerzett vagyona jó részét a háborúban odaadta, csak hogy pár gyereket megmentsen a haláltól.
A háború vége után a Hölgy elhagyta Magyarhont, és egy sok viszsontagság után Ámerikában lelt új hazára: New Yorkban telepedett le és kalapboltot nyitott.
Sajnos több generáció számára ismeretlen maradt, pedig ma is egy csoda, egy jelenség a szép hölgy.
Kéretik megtekinteni ezt a fej- és kéztartást, a finom hangképzést, a sercegő bakeliten is átütő művelt éneket, a hangszerelést, a kellemet. Hallgassuk a múltból a búgást, amely oly sok férfiszívet dobogtat meg még ma is...
Kedvesem, ott messze-messze Földön
Ezt a pár sort Tenéked írom
Elküldöm a postával utánad
Tán elér majd a messzi úton
Hű szívemnek minden dobbanása
Te hozzád száll, Te érted üzen
Visszajössz majd ugye nem sokára?
S újra súgod: szeretlek Téged!
Ugye gondolsz néha rám?
Csillagfényes éjszakán
Mikor minden alszik csendesen,
csak a szívem nem pihen.
Ugye hallod angyalom?
Néked küldöm sóhajom
Messze szálló széllel üzenem:
Mindenem Te vagy nekem!
Várok rád, visszavárlak én
Minden rossz egyszer végére ér
Jól tudom majd egy szép napon
Visszajössz az én hű szívemért
Ugye gondolsz néha rám?
Csillagfényes éjszakán.
Mikor minden alszik csendesen,
csak a szívem nem pihen
Ugye gondolsz néha rám?
Csillagfényes éjszakán.
Mikor minden alszik csendesen,
csak a szívem nem pihen
