"Eb ura fakó, József császár nem királyunk!"

Hej, daliás idők! Mikor a Magyar még nem feledte nyelvének színét, ékét. Mikor a politikai véleménynek még rangja, íze volt ékes anyanyelvünkön. Mennyi kecs és báj van eme sarkos kijelentésben. Ugye nem feledtük el, hogy a habsburgok trónfosztásának ez egy fontos állomása volt, s mint ilyen, ezután is csak kétszer fordult elő...  persze az utolsó eléggé zsenánt volt mindkét érintett félnek...

Bercsényi Miklós ezzel jelezte a Habsburg-ház trónfosztására irányuló szándékot az 1707-es ónodi országgyűlésen. Az "eb ura fakó" tagmondat itt arra utal, hogy a Habsburg-uralkodók uralkodjanak a Habsburg alattvalók felett, ne idegeneket kormányozzanak, így ne legyenek magyar királyok sem. I. József osztrák császárként magyar király is volt, ezért fogalmaz úgy, hogy a császár nem királyunk.

A középkorban a "fakó" vagy "fackó" szót a komondor, ezen ősi magyar kutyafajta, később pedig általában a kutyaféle megnevezésére használták. A szállóigében tehát a "kutya" és az "eb" kifejezés van egymással szembeállítva.